29 június 2018

10/10 Secret Cinema

 

A holland DJ, producer, label boss és ki tudja még mi; Secret Cinema idén a huszanhatodik évét tapossa a pályán, most pedig meoszt velünk ezt-azt több mint negyed századnyi zenei tapasztalataiból.

 

Kezdjük valami egyszerűvel: hol van számodra az ”otthon”?

Amszterdamban élek, de tulajdonképpen egész Hollandiát az otthonomnak tartom.

 

Mennyire volt hatással a holland kultúra a karrieredre?

Egy Brielle nevű kisvárosból származom, 30 percre Rotterdamtól, nagyon közel a tengerparthoz és a kikötőkhöz. Azt hiszem, ez a fajta városkép hordoz magában valamit, amitől az emberek fogékonyak a technora, ez rám is igaz.

 

Elég fiatalon elkezdtél kizárólag csak a zenével foglalkozni. Tapasztaltál ellenállást a családod vagy a barátaid részéről akkoriban?

Az anyukám volt a legszkeptikusabb, azzal érvelt, hogy semmilyen hangszeren nem is játszom, mégis hogyan akarok zenész lenni?!

 

Emlékszel még az első olyan gigedre, amivel pénzt is kerestél?

A karrierem első 15 évében egyáltalán nem is akartam DJ-zni. De sajnos egy Amiga 500-ason írtam zenét, ami viszonylag kevéssé alkalmas live perfomanszra. Szóval az első években szinte kizárólag a lemezekből és jogdíjakból éltem, a kilencvenes évek közepére gyúlt össze annyi kütyüm, amivel már ki lehetett állni színpadra. Az első fellépésem egy Belga klubban volt és 500 guildert kerestem. A buli neve ‘Somebody Give The Lord A Handclap’ volt, az egyik trackem vokálja után.

 

Az előbb említetted, hogy édesanyád ellenezte a zenei karrieredet. Jelenleg is fontos számodra a véleménye a munkáddal kapcsolatban?

Elég jó ízlése van. Apukám egy jazz együttes tagja volt évekig, szerintem ez is közrejátszott nálam a dolgok alakulásában. Ami szerintem vicces, hogy anyukámnak a minél erőteljesebb, veretősebb zenéim jönnek be inkább.

 

Mi a legnehezebb feladat, amivel egy DJ-nek meg kell birkóznia?

Betegen játszani. Egyáltalán nem jó móka, mégis elmondhatom, hogy 25 év alatt egyetlen fellépést sem mondtam le. Szóval a kihagyott gig talán rosszabb érzés, mint betegen játszani. De amivel ennél is nehezebb megbirkózni, amikor húsz ember lézeng a tánctéren. Az borzalmas.

 

Mi a kedvenc albumod az elmúlt 25 évből?

Super Collider – Head On. Nagyon futurisztikus, ahogy a vokál, az elektronika és a funk vegyül benne.

 

Van olyan fiatal DJ, akire felfigyeltél a közelmúltban?

Enrico Sangiuliano. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhatunk és tanúja lehetek a fejlődésének, fontos számomra a vele való barátságom is.

 

25 év bárki száméra mérföldkövet jelent. Te hogyan tervezel, ráhúzol még ugyanennyit?

Nem olyan rég láttam, ahogy egy 80 év körüli japán DJ játssza az egyik trackemet egy kínai fesztiválon. Azóta úgy gondolom, miért ne?

 

Van valamilyen veterán bölcsesség a tarsolyodban?

Sose ülj fel a hypenak….

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..