„minden zenész elér egyszer arra a pontra, amikor szeretné kicsit kiterjeszteni a vízióit”

 

Március 14-én a Corvin Black soron következő vendégével, az Adriatiquekal áldozhatsz a sötétség oltárán, előtte faggattuk kicsit őket a saját labelükről.

 

Mi a legizgalmasabb része egy új kiadó elindításának?

Először is, ez önmagában is egy teljesen új pálya mindkettőnknek, minden teendőből ki akarjuk venni a részünket, meg sem fordult a fejünkben, hogy a kevésbé érdekes feladatokkal mást bízzunk meg, olyan régóta tervezzük már, hogy saját kiadót indítunk, minden része érdekel minket. Jó, hogy végre van egy saját platformunk, amit a saját ízlésünk szerint formálhatunk. Biztos minden zenész elér egyszer arra a pontra, amikor szeretné kicsit kiterjeszteni a vízióit. Számunkra ez is az önmegvalósítás része, a Siamese elég jól körüljárja a mi evolúciónkat is.

 

Milyen előadókat terveztek szerepeltetni a labelen?

Úgy tervezzük, elég változatos lesz a repertoár, nem akarunk egy adott stílusra szorítkozni. Elég határozottan látjuk, mit akarunk megjelentetni, új feltörekvő artistoktól a nagy nevekig sok minden belefér ebbe az elképzelésbe.

 

Adriatique L1060513

 

Miben más a Siamese szerintetek, mint a többi új kiadó?

Nem tudjuk és nem is igazán szeretnénk másokhoz mérni magunkat. Ami különleges, hogy a zene mellett vizuális projekteket is tervezünk, illetve a label partik sem a megszokott módon zajlanak majd, itt is szeretnénk megvillantani a kreatív oldalunkat.

 

Mi inspirálta a Patterns of Ethernityt?

Egyszerűen csak elengedtük a lovakat. Nem pont a labelre írtuk, de miután kész lett, természetesnek tűnt ezzel indítani. Ez azért ad egyfajta irányt a kiadó hangzását tekintve, de inkább egyfajta ízlésvilágot mutat, mint konkrét stílusirányzatot. Egyébként, nem túl meglepő, de a természetes környezetünk jelenti a fő inspirációt. Sokszor gondolunk rá, hogy el kéne utazni valahová pár hónapra zenét írni, jót tenne a környezetváltozás.

 

Van egy adott motívum, ami mindhárom tracken végigvonul?

Mi úgy látjuk a Patterns of Eternityt, mintha egy áramló folyó lenne… látszólag egy irányba halad, de minél közelebbről nézed, annál több az érdekes, apró részlet. Vagy mint egy nagy tömeg… madártávlatból csak egy halom ember, de valójában minden ember más és más. A címadó 11 perces zene dallamos, utaztatós, minden eszközzel próbáltunk megteremteni egy különleges atmoszférát, amibe beleveszhet a hallgató.

A ’ Womb ’ egyetlen, nagyon hosszú studio session eredménye, ilyet nem nagyon csináltunk előtte, rendesen több alkalomra van szükség, hogy teljesen elégedettek legyünk a végeredménnyel.

A Quadrivia pedig a 2000-es évek elejére repít vissza, ez az a korszak, amely mindkettőnkre nay hatással volt.

Mindhárom szám ugyanabban az időszakban készült, mégis mindhárom totál más. Nem szándékosan, talán a tudatalattink motivált.

 

 

 

 

 

Forrás: Magnetic