"A Jungle a DNS-embe van kódolva..."

 

Szerettük volna, hogy ne csak az idei év egyik legszerencsétlenebb zenei botrányát kössétek hozzá, így kicsit mélyebbre ástunk a londoni születésű producerrel kapcsolatban, aki májusban a Corvinon tartja a techno misét.

 

Hallottuk, hogy Jungle és Drum ’n bass gyökerekkel rendelkezel. Mennyire van ez hatással a szelekcióidra?

Azt hiszem, egy kicsit. Nem sokat gondolkozom ezen, de az az egy biztos, hogy ha jó törteket hallok vagy komoly basszusokat, az azonnal megragadja a figyelmemet. A Jungle a DNS-embe van kódolva, azt hiszem, minden pillanatban hatással van rám.

 

Mindenki ismeri a stílusod unikális elemeit, a pattogós kickeket és ropogós cineket. Hogyan fogsz neki egy track megírásának?

Torzítok a kicken, odarakok néhány cint, mindezt alaposan összekeverem, és voila!- kész is vagyok. Nem, bárcsak ilyen könnyen menne. Az igazság az, hogy bár 14 éve írok zenét, még mindig nincs rá kész receptem. Rengeteg módszer és technika van a tarsolyomban, így mindig más az út, van amikor samplerezek, máskor jammelek és felveszem, megint máskor vasakon pötyögök, és van, amikor csak céltalan kísérletezés az egész. Ami fix, hogy mindig Logicban fejezem be, magamnak masterelek, aztán a már masterelt verziót piszkálom még egy kicsit. Ez a munkamódszer rengeteg időt emészt fel, minden tracken 40-szer megyek át legalább, mire tökéletes lesz. Nekem is nyűgös, de kényszerít rá a perfekcionizmusom, viszont senkinek sem ajánlom ezt a fajta kényszeres pluszmunkát.

 

daxy

 

Hogyan köteleződtél el az underground mellett?

Még iskolás koromban kezdtem el DnB kalózárdiókat hallgatni, olyan új és nyers volt ez a fajta zene a füleimnek, soha nem hallottam ilyesmit addig. Rengeteg rave felvételt is hallgattam, volt is egy kis tapasztalatom, és biztos voltam benne, hogy szeretem ezt a fajta zenét, de akkor nyert igazán értelmet az egész, amikor elmentem az első igazi rave bulimra. Ez volt a hiányzó darab a puzzleből, innen biztos voltam benne, hogy nem csak szeretem, de a részese is akarok lenni. Visszanézve nagyon vicces az egész, ahogy a fehér Nike cipőmben és a világoskék YSL ingemben attól rettegtem kint, hogy nem fognak beengedni, mert túl fiatal vagyok. Síp is volt a nyakamban, azt gondoltam, ettől tapasztaltabb ravernek tűnök majd, és a kidobók azt képzelik majd, ó igen, ő már biztos nem első bálozó. Működhetett a dolog, mert bejutottam.

 

A saját kiadód, a Monnom Black mindenhonnan elég jó kritikákat kapott. Hogyan választod ki, mit szerepeltetsz a labelen?

Amikor kiválasztom a megjelenéseket, fontos szempont, hogy játszanám-e a szettjeimben. A fő faktor pedig egyfajta nyers energia, ezt keresem minden zenében. Ha tetszik, kiadom. Tulajdonképp ilyen egyszerű az egész. Az első tíz másodpercben tudom, hogy az adott track jó lesz-e a kiadónak, vagy sem.

 

Moszkvától Londonig minden tánctéren rombolsz. Van olyan hely, ahol eddig még nem játszottál, de szívesen megtennéd?

Néhány éve Japánban buliztam a Labyrinth fesztiválon. Őrület volt, az eddigi legnagyobb Function 1 hangrendszerrel, amit valaha láttam. Olyan tiszta és erőteljes volt a hang, hogy azóta is arról álmodozom, hogy egyszer ott játszom.

 

Mi a helyzet a liveokkal? Nem gondolod, hogy itt az ideje kicsit ráfeküdni az élő szettekre?

De, az a tervem, hogy a következő albumommal együtt egy új live showt is összehozzak. Új vasakat és szeretnék és valami olyat, amit azelőtt még nem próbáltam.

 

 

 

 

Forrás: Fourfourmag.com